Keresés

nEKEm való

Szükséges volt-e a reformáció? III. rész – Önvizsgálat

compassmagnifyingglass-001

A sorozat előző cikkeiben (I. rész, II. rész) egyrészt azt boncolgattam, milyen tényezők vezettek a reformáció elindulásához, illetve azt, hogy milyen, máig ható értékeket fedezett fel újra és tett hangsúlyossá számunkra is a Luther által indított megújulási mozgalom.
Ám felvetődik az izgalmas kérdés: ma van-e szükség reformációra? A saját egyházunkban? Például létszámbeli fogyatkozásunk okán. A válasz automatikusan az lehet: persze, hiszen reformátori igény az egyház állandó megújulása („ecclesia semper reformanda”). De van-e ennek a kijelentésnek (gyors) következménye? Van-e (ma is) folytatása a sokszor idézett imádságnak: „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam”?
Néhány általános dolgot vetnék fel, amelyeket meg lehetne és meg kellene vizsgálnunk, hogy Isten igéjével összhangban vannak-e.

“Szükséges volt-e a reformáció? III. rész – Önvizsgálat” olvasásának folytatása

Szükséges volt-e a reformáció? II. rész – A reformáció kincsei

5solas

Sokszor hallani ma (nemegyszer megnevezés nélkül), hogy a reformációnak sok kincse van. Ezekre szükségünk van!

Miben látom a legnagyobb kincset? Az újra felfedezett és haszonnal forgatott Szentírásban. Luthernek csak 22 éves korában került kezébe Szentírás. A bevett ige alaposan megváltoztatta életét, gondolkodását. Csüngött rajta. Ez követendő példát jelent számunkra! A reformátornak Krisztusért égett a szíve. Legyen ez a mi szívünk vágya is!

“Szükséges volt-e a reformáció? II. rész – A reformáció kincsei” olvasásának folytatása

Szükséges volt-e a reformáció? I. rész – Paul Althaus indoklása

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

Idén ünnepeljük a reformáció indulásának 500. évfordulóját. Ám az ünneplés bizonyos megnyilvánulásaiban úgy tűnik, mintha egyesek szerint nem lett volna szükséges a reformáció. Vagy legalább is ma szégyellnünk kellene. Mintha már más szelek fújnának. Mégis azt tartom, hogy ne toljuk félre a történelmi tényeket. Vizsgáljuk meg, mi a lényege ennek az áldott ébredési mozgalomnak.
Vallom, hogy az 1517-ben elindult reformáció (beleértve az előreformátori mozgalmakat is) Isten Szentlelkének munkája volt! Amit Isten akkor elvégzett, azt szabad is, kell is örömmel említenünk, érte hálát adnunk, az akkor megtalált értékekkel élnünk, különösen is Isten drága igéjével.
A reformáció szükségességének érzékeltetéséhez nézzük meg, hogyan foglalta össze öt pontban Paul Althaus (1888-1966) lutheránus teológus(1) a középkori egyház végzetes romlását, amely miatt szükségessé vált Isten megújító munkája. Ugyanis messze nem csak a Bibliától idegen, búcsúcédulákkal történt visszaélésekről volt szó.

“Szükséges volt-e a reformáció? I. rész – Paul Althaus indoklása” olvasásának folytatása

A feltámadás bizonyossága III. rész – Mi történt? A valóság

The-power-of-His-resurrection

Bizonyítható-e, hogy üres volt Jézus sírja? Igen! A sírhelyét sokan ismerték, hiszen a Nagytanács egyik tagja, Arimátiai József ajánlotta fel a saját sírját Jézusnak (Lk 23,50-56). Ismerték tehát a helyet, mégsem kérdőjelezte meg senki a tanítványok állítását, hogy a sír valóban üres volt! Pedig milyen egyszerű lett volna: csak a sírt kellett volna megmutatni, hogy benne ott a teste! És máris megdől a tanítványok szavahihetősége. Azonban még a legkorábbi zsidó vitairatok sem állították, hogy Jézus a sírban van.

Persze ez még nem jelenti azt, hogy Jézus valóban feltámadt. Mi erősíti meg Jézus feltámadásának tényét?

“A feltámadás bizonyossága III. rész – Mi történt? A valóság” olvasásának folytatása

A feltámadás bizonyossága II. rész – Mi történhetett? Alternatív magyarázatok

resurrection

Az üres sír ténye még nem jelenti azt, hogy feltámadt a halott. Csak annyit jelez, hogy nincs ott a holttest, de a miértre nem ad választ. Jézus feltámadásával kapcsolatban sok kérdés felvethető. Ami nem meglepő, hiszen el kell ismerni, nagyon nehezen képzelhető el az, ami történt. Azért is sok kérdésünk lehet, mert keveset tudunk magáról az eseményről. A leginkább csak annyit, hogy megtörtént. A feltámadás közben senki nem volt jelen, senki sem látta, hogy a sírba fektetett test remegni és lélegezni kezd, vagy hogy a pólyákat összetekerte és lerakta volna.

Megtörténhetett egyáltalán a feltámadás? Most néhány alternatív magyarázatot veszünk elő, amelyek kérdéseket vetnek fel – és meg is válaszoljuk őket.

“A feltámadás bizonyossága II. rész – Mi történhetett? Alternatív magyarázatok” olvasásának folytatása

A feltámadás bizonyossága I. rész – Hogyan halt meg Jézus?

lightstock_405533_download_medium_maria_

Kinek van esélye feltámadni? Csakis annak, aki meghalt. Ez persze nem túl gyakori, mert a holtak nem szoktak ilyet tenni. Ha valaki eltűnne a sírjából, akkor sokkal hamarabb gondolnánk arra, hogy a temető adminisztrációjával van gond, mint arra, hogy feltámadt. Az evangéliumok viszont egységesen beszélnek a tényről: Jézus feltámadt.

Ki kell alakítanunk erről a véleményünket a 21. században a magunk racionális gondolkodása alapján. Van-e olyan bizonyíték, amely a feltámadás tényét hihetővé teszi? Feltámadt-e valóban Jézus, ahogyan a Biblia leírja, vagy ennél sokkal egyszerűbb megoldást kell feltételeznünk?

“A feltámadás bizonyossága I. rész – Hogyan halt meg Jézus?” olvasásának folytatása

Jézus vagy Barabbás?

1024px-GiveUsBarabbas

Kr. u. 32 körül Jeruzsálemben egy pillanat alatt felforrósodott a légkör, amikor a Szanhedrin, a zsidó nagytanács Pilátus(1) előtt hazaárulással vádolta Jézust. Pilátus ugyan nem találta Őt római szempontból veszélyesnek, és el akarta engedni, de a hangulat miatt nem merte megtenni. Inkább rátolta a felelősséget a megjelent tömegre, amikor megadta nekik a választás lehetőségét. Kit bocsásson szabadon? Jézust vagy Barabbást? Az eredményt ismerjük: Barabbás szabadon távozhatott, Jézus pedig keresztre került.
Barabbás a Biblia tudósításaiban teljesen passzív szereplő, mégis érdekes a személye, mivel Jézusnak a bűneinkért magára vállalt áldozata az ő megmenekülésében látszik leglátványosabb módon.

“Jézus vagy Barabbás?” olvasásának folytatása

Ismertem egy embert

ismertemegyembert

Ismertem egy embert, aki mindennél jobban szerette az életet. Kereste mindenben az örömöket, próbálta élvezni azt a rövid időt, amit itt tölthet a földön. Ez az ember egy olyan családba született, ahol ismerték az evangéliumot. Őt azonban ez nem érdekelte. Mivel nagyon ügyes sportoló volt, az egész életét annak szentelte oda. Minden csak a kosárlabdáról és a haverokról szólt. Nagyon népszerű volt a barátai körében és eredményes a sportágban. Először ifjúsági válogatott lett, majd később megválasztották a válogatott csapatkapitányának is. Még csak 16 éves volt, de az életet már nagy kanállal habzsolta. Kívülről minden úgy nézett ki, hogy rendben van. Jöttek a sikerek, a népszerűség, a haverok és a buli. Mi kell még? – tehetnénk fel a kérdést. A válasz: békesség.

“Ismertem egy embert” olvasásának folytatása

Jézus: Isten Fia

cristo-redentor_1024x768

A Biblia leírása szerint nem vitás: Jézus az Isten Fia. Időnként mégis kétségbe vonják ezt, és felmerül, hogy át kell gondolnunk Jézusról hagyományos elképzeléseinket egy aktuálisan talált, vagy újra felfedezett „szenzációs lelet” miatt. E leletek mindig azt hivatottak bizonyítani, hogy Jézus nem az Isten fia. Csak egy ember, és csak évszázadokkal a halála után emelték Istenné a követői.
Egy elmélet szerint(1) Kr. u. 325-ben, az első egyetemes zsinaton – amelyet Konstantin császár javaslatára hívtak össze Niceában – zajlott a szavazás arról, hogy Jézus Isten, vagy ember.(2) Mi az igazság? Valóban ekkor döntöttek a kérdésben, vagy a már századok óta ismert és elfogadott tényt erősítették meg újra?

“Jézus: Isten Fia” olvasásának folytatása

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑