Keresés

nEKEm való

Kategória

Hogy értsem

Isten szeretete: elfogadó szeretet?

hands-1662614_1920

Sokszor hallottam már a következő gondolatot: „Isten elfogad téged úgy, ahogy vagy, mert szeret, és az Ő szeretete végtelen”.
Ez egy időben azért zavart, mert ha ez igaz, akkor az azt is jelenti, hogy minden mehet tovább változatlanul. Az Ő elfogadó alapállása rám nézve nem jelenthet semmilyen változási igényt. Az ilyen szeretet feltételeket sem támaszthat, hiszen elfogad olyannak, amilyen vagyok. Ez a gondolatmenet megnyugtatja a hallgatót. Mint egy altatódal.
Aztán próbáltam árnyalni magamban ezt a megállapítást. Igen, elfogad, de nem hagy meg olyannak, amilyen vagyok. Alaposan kitakarítja „a lakásomat”. Ám valahogy ez sem nyugtatott meg.

“Isten szeretete: elfogadó szeretet?” olvasásának folytatása

A búcsúcédulák és Luther lelkigondozói problémája

Certificate_of_having_gone_to_confession2

A fenti képen egy latin szövegű búcsúcédula látható. „Boldog” tulajdonosa Jeronimus Munghofer volt, a Szent Benedek-rend egyik szerzetese (1521). Mi ezzel a gond? Nekünk talán semmi, de Luthernek komoly problémát okoztak a búcsúcédulák.
Myconius(1), a reformátor harcostársa beszámol arról, hogy voltak olyan búcsúcédula-vásárlók, akik, miután megkapták a papírt, többet nem mentek gyónni. Míg mások ugyan elmentek Luther gyóntatószékéhez, de vitték névre szóló búcsúcédulájukat is. Könnyelműen azt gondolták, nekik már nincs szükségük megvallani és el is hagyni a házasságtörést, a paráznaságot, az uzsoráskodást, a korrupciót, a hamissággal szerzett vagyont és az ezekhez hasonló dolgokat. Hiszen a (Biblia alapján nem igazolható) tisztítótűzben nem lesz büntetésük (szenvedésük), mert cédulájuk szerint azt az egyház elengedte.
Ezeknek az embereknek Luther nem is hirdethette a bűnbocsánatot, mert egyáltalán nem látott bennük bűnbánatot. Ők ugyanis magabiztosan felmutatták megvásárolt pápai búcsúcédulájukat. Luther azonban nagyon komolyan vette lelkigondozói feladatát és egyértelműen a Szentírás igéjével válaszolt nekik: „…ha meg nem tértek (egyes német fordításokban: meg nem bánjátok bűneiteket), ti is mindnyájan ugyanígy elvesztek” (Lk 13,3).

“A búcsúcédulák és Luther lelkigondozói problémája” olvasásának folytatása

Mire jó a „gileádi balzsam”? Avagy: hogyan segíthetek rossz úton járó embertársamon?

Balm_of_Gilead_IMG_97811

Nem idegen tőlem mások romlásának meglátása, de megindoklása sem. Milyen könnyű mások bajain csámcsogni, azokat fejcsóválva elítélni. Ez azonban nem helyes magatartás.

Hogyan kellene viselkednem, amikor látom, hogy valaki rossz úton jár és a vesztébe rohan? Erre kínál megoldást a „gileádi balzsam” használata, amelyet Jeremiás próféta ajánl.

“Mire jó a „gileádi balzsam”? Avagy: hogyan segíthetek rossz úton járó embertársamon?” olvasásának folytatása

Kődobálás? Egy bibliai szólás eredeti jelentése

black-and-white-stone

Évekkel ezelőtt egyházunkban kellemetlen hírek szivárogtak ki valakinek a múltjáról. Érdekes módon egy hozzászóló megpróbálta mentegetni a múltjának erről a részletéről hallgató embert az interneten. Ezt a sommás gondolatot olvashattuk a nevét is vállaló „védő” írásában: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűntelen!” (Jn 8,7). – Ha valaki most azt várja, hogy bármit is feltárok az ügyről és a személyekről, csalódni fog. Más irányt választottam. Furcsa érzésem volt ugyanis a kijelentés miatt. Úgy éreztem, valami nincs rendben az idézéssel. Keresni kezdtem a jézusi szó igazi értelmét. Azóta évek teltek el. Az említett esemény ezalatt elmerült a múlt iszapjában.

“Kődobálás? Egy bibliai szólás eredeti jelentése” olvasásának folytatása

Szükséges volt-e a reformáció? III. rész – Önvizsgálat

compassmagnifyingglass-001

A sorozat előző cikkeiben (I. rész, II. rész) egyrészt azt boncolgattam, milyen tényezők vezettek a reformáció elindulásához, illetve azt, hogy milyen, máig ható értékeket fedezett fel újra és tett hangsúlyossá számunkra is a Luther által indított megújulási mozgalom.
Ám felvetődik az izgalmas kérdés: ma van-e szükség reformációra? A saját egyházunkban? Például létszámbeli fogyatkozásunk okán. A válasz automatikusan az lehet: persze, hiszen reformátori igény az egyház állandó megújulása („ecclesia semper reformanda”). De van-e ennek a kijelentésnek (gyors) következménye? Van-e (ma is) folytatása a sokszor idézett imádságnak: „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam”?
Néhány általános dolgot vetnék fel, amelyeket meg lehetne és meg kellene vizsgálnunk, hogy Isten igéjével összhangban vannak-e.

“Szükséges volt-e a reformáció? III. rész – Önvizsgálat” olvasásának folytatása

Szükséges volt-e a reformáció? II. rész – A reformáció kincsei

5solas

Sokszor hallani ma (nemegyszer megnevezés nélkül), hogy a reformációnak sok kincse van. Ezekre szükségünk van!

Miben látom a legnagyobb kincset? Az újra felfedezett és haszonnal forgatott Szentírásban. Luthernek csak 22 éves korában került kezébe Szentírás. A bevett ige alaposan megváltoztatta életét, gondolkodását. Csüngött rajta. Ez követendő példát jelent számunkra! A reformátornak Krisztusért égett a szíve. Legyen ez a mi szívünk vágya is!

“Szükséges volt-e a reformáció? II. rész – A reformáció kincsei” olvasásának folytatása

Szükséges volt-e a reformáció? I. rész – Paul Althaus indoklása

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

Idén ünnepeljük a reformáció indulásának 500. évfordulóját. Ám az ünneplés bizonyos megnyilvánulásaiban úgy tűnik, mintha egyesek szerint nem lett volna szükséges a reformáció. Vagy legalább is ma szégyellnünk kellene. Mintha már más szelek fújnának. Mégis azt tartom, hogy ne toljuk félre a történelmi tényeket. Vizsgáljuk meg, mi a lényege ennek az áldott ébredési mozgalomnak.
Vallom, hogy az 1517-ben elindult reformáció (beleértve az előreformátori mozgalmakat is) Isten Szentlelkének munkája volt! Amit Isten akkor elvégzett, azt szabad is, kell is örömmel említenünk, érte hálát adnunk, az akkor megtalált értékekkel élnünk, különösen is Isten drága igéjével.
A reformáció szükségességének érzékeltetéséhez nézzük meg, hogyan foglalta össze öt pontban Paul Althaus (1888-1966) lutheránus teológus(1) a középkori egyház végzetes romlását, amely miatt szükségessé vált Isten megújító munkája. Ugyanis messze nem csak a Bibliától idegen, búcsúcédulákkal történt visszaélésekről volt szó.

“Szükséges volt-e a reformáció? I. rész – Paul Althaus indoklása” olvasásának folytatása

A feltámadás bizonyossága III. rész – Mi történt? A valóság

The-power-of-His-resurrection

Bizonyítható-e, hogy üres volt Jézus sírja? Igen! A sírhelyét sokan ismerték, hiszen a Nagytanács egyik tagja, Arimátiai József ajánlotta fel a saját sírját Jézusnak (Lk 23,50-56). Ismerték tehát a helyet, mégsem kérdőjelezte meg senki a tanítványok állítását, hogy a sír valóban üres volt! Pedig milyen egyszerű lett volna: csak a sírt kellett volna megmutatni, hogy benne ott a teste! És máris megdől a tanítványok szavahihetősége. Azonban még a legkorábbi zsidó vitairatok sem állították, hogy Jézus a sírban van.

Persze ez még nem jelenti azt, hogy Jézus valóban feltámadt. Mi erősíti meg Jézus feltámadásának tényét?

“A feltámadás bizonyossága III. rész – Mi történt? A valóság” olvasásának folytatása

A feltámadás bizonyossága II. rész – Mi történhetett? Alternatív magyarázatok

resurrection

Az üres sír ténye még nem jelenti azt, hogy feltámadt a halott. Csak annyit jelez, hogy nincs ott a holttest, de a miértre nem ad választ. Jézus feltámadásával kapcsolatban sok kérdés felvethető. Ami nem meglepő, hiszen el kell ismerni, nagyon nehezen képzelhető el az, ami történt. Azért is sok kérdésünk lehet, mert keveset tudunk magáról az eseményről. A leginkább csak annyit, hogy megtörtént. A feltámadás közben senki nem volt jelen, senki sem látta, hogy a sírba fektetett test remegni és lélegezni kezd, vagy hogy a pólyákat összetekerte és lerakta volna.

Megtörténhetett egyáltalán a feltámadás? Most néhány alternatív magyarázatot veszünk elő, amelyek kérdéseket vetnek fel – és meg is válaszoljuk őket.

“A feltámadás bizonyossága II. rész – Mi történhetett? Alternatív magyarázatok” olvasásának folytatása

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑