handcuffs-921290_1920

Micsoda cím ez? „Őrizz meg a gonosztól”. Felkiáltójel. Kérdőjel. Pont.

Először felkiáltójel, mert sokan – köztük én is – a világ változásait szemlélve, aggodalmaink közepette felkiáltunk: Uram, Jézus, szabadíts meg, őrizz meg a gonosztól!

Másodszor: kérdőjel, mert vannak, akik kérdeznek: Tényleg meg kell minket védeni, óvni a gonosztól? Valóban igaz ez, vagy csak néhány magát keresztyénnek nevező ember dajkameséje? Van gonosz? Van Isten, aki segít? Mindkét kérdésre igen a válasz: van gonosz, és van Isten, aki segít.

Harmadsorban a fenti igét el lehet mondani kijelentő módban is. Jézus is így mondja és tanítja nekünk: Őrizz meg minket a gonosztól.

A Mester két nagyszabású imádsága is fennmaradt. Az egyik az Úr imája, a Mi Atyánk (Mt 6, 9-13). A másik Jézus főpapi imádsága (Jn 17,1-25). Az egyik Jézus földi munkáságának elején hangzott el, a másik a végén. Azonban mindkét imádságban szerepel a gonosztól való megmentés kérése.

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a  világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15)

Kedves Olvasó, észrevetted? Jézus mindkét imádságát a tanítványoknak „adta”. Igen, adta a hegyi beszédben: „Ti tehát így imádkozzatok…” A főpapi imádságát pedig az utolsó vacsorakor mondta el, mielőtt kiment a Gecsemáné-kertbe. A tanítványok, a Krisztus-követők kapták tanulságképpen, sőt „üdvösségükre írattak meg” (Jn 20,31).

Jézus ezeket az imádságokat az Őt követőknek adta, őértük könyörgött. De ha még nem vagy az Övé, nincs még csukva az ajtó, tart a kegyelmi idő. Jézushoz lehet térni, rá lehet bízni az életedet. „Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (ApCsel 2, 21). Mindenki, aki látja nyomorult helyzetét, önnön bűneit és segítséget kér, bocsánatot kap: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1, 9).

Van a bűnre bocsánat, megnyílt az út az Istenhez, mert „bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg” (1 Pt 2,24). Hazatérhet minden tékozló gyermek. Én is ilyen ember voltam, de amikor megértettem Isten üdvözítő akaratát, láttam saját bűneimet és menthetetlen voltomat, az Úrhoz kiáltottam segítségért. Azóta én is keresztyén, azaz Krisztust követő ember vagyok. Én is imádkozom és megszólítom, kérem az Atyát: Szabadíts meg a gonosztól! Isten megszabadít! Mert aki hozzá fordul, azt nem küldi el. A János szerinti evangéliumban a 6. fejezet 37. versében olvassuk ezt a biztatást. A Károli fordítás így írja: „nem taszítom el”. Ha tehát hozzá fordulsz, Isten nem taszít el Téged sem! Sőt, ölelő karjával Téged is vár!

Kedves Testvérem, Jézus azt tanítja nekünk, hogy forduljunk a Szentháromság egy igaz Istenhez, tőle kérjünk szabadulást a gonosztól. Az Úr Jézus kétszer is mondta ezt, bátran bízzunk az Ő szavában.

Most talán arra gondolsz: mi van a mártírokkal, a terror áldozataival? Őket nem szabadította meg az Isten? Igen, igazad van, a gonosz és a gonoszság ömlik a hírekből. Ezért is kéri Jézus az Atyát, őrizze meg, óvja meg az Őt követőket a gonosztól. Az is igaz, hogy a Krisztus-követőknek néha osztályrésze a mártírhalál. Ebben a témában érdemes elolvasni, hogy Dietrich Bonhoeffer, aki szintén mártírhalált halt, mit is írt a Követés című művében.

Többször beszél könyvében a témáról, de most csak két részt emelnék ki. Az első: A mártíromság oka lehet a hosszútűrés és a gonosz legyőzése: „Az önkéntes elszenvedés erősebb, mint a gonoszság, ez a gonoszság halála” (Dietrich Bonhoeffer, Követés, Luther, Bp, 2007, 117.o.). Jézus is ezt tette, így győzött a golgotai kereszten. „Minden üldözés csak arra szolgálhat, hogy az ellenség közelebb kerüljön az Istennel való megbékéléshez, hogy a szeretet legyőzhetetlenebb legyen” (uo. 124. o.). Másodszor: A mártíromság oka a Krisztuskövetésből és Jézussal való azonosulásból, közösségvállalásból fakad. „Aki Krisztus keresztségéből él, az Krisztus halálából él. Krisztus pecsételi meg övéi életét a lélek test elleni harcában a naponkénti meghalás által, a halál fájdalmainak naponkénti elszenvedése által, amelyeket az ördög okoz a keresztyéneknek. Ez magának Krisztusnak a szenvedése, amelyet minden földön élő tanítványának el kell hordoznia. Követői közül Krisztus csak keveseket méltat szenvedésének, a mártíriumnak legszorosabb közösségére” (uo. 262. o.). A hű tanítvány pedig hazaér. Megtette a követésben az utolsó lépéseit.

Szinte érthetetlen, nem? A mártírok vére az egyház magvetése. Mintha a gonosz győzne, de mégis Jézus Krisztus egyháza gyarapszik. A hűség és a bizonyosság az örök életben elgondolkodtatja és meggyőzi a keresőket. Miért énekelnek, miért nyugodtak, miért nem félnek a mártírok? Mitől mások, miért mások, mint a világ? Aki ezen gondolkodik, eljut oda: ezek vagy fanatikus őrültek, vagy valóban ismerik az Istent.

A hiteles, őszinte bizonyságtevés vonzó. Így a szemlélőből érdeklődő lesz. Előbb vagy utóbb az Isten az ilyen keresőket döntés elé állítja: Istennel élsz tovább vagy Isten nélkül. Bízzuk az életünket Jézusra, Ő tisztít meg a bűntől és Ő szabadít meg a gonosztól!

„Őrizz meg a gonosztól”. Felkiáltójel. Kérdőjel. Pont.

 Először felkiáltójellel, mert már talán Te is bizalommal és hittel kiáltasz: Uram Jézus, szabadíts meg, őrizz meg a gonosztól!

Másodszor kérdésként: Van gonosz? Van Isten, aki segít? Mindkét kérdésre igen a válasz, van gonosz és van Isten, aki segít.

 Harmadszor kijelentésként: Jézus is így mondja és tanítja nekünk. Ő megőriz minket a gonosztól.

Írta: Györgyi Zsolt

Illusztráció: Pixabay

Köszönjük, ha megosztja tartalmainkat. Kérjük, hogy ezt mindig a szerző és a forrás megjelölésével tegye!

Kommentek: Kérjük, hogy a hozzászólásoknál “ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe” (Fil 4,8)! Köszönjük!