Certificate_of_having_gone_to_confession2

A fenti képen egy latin szövegű búcsúcédula látható. „Boldog” tulajdonosa Jeronimus Munghofer volt, a Szent Benedek-rend egyik szerzetese (1521). Mi ezzel a gond? Nekünk talán semmi, de Luthernek komoly problémát okoztak a búcsúcédulák.
Myconius(1), a reformátor harcostársa beszámol arról, hogy voltak olyan búcsúcédula-vásárlók, akik, miután megkapták a papírt, többet nem mentek gyónni. Míg mások ugyan elmentek Luther gyóntatószékéhez, de vitték névre szóló búcsúcédulájukat is. Könnyelműen azt gondolták, nekik már nincs szükségük megvallani és el is hagyni a házasságtörést, a paráznaságot, az uzsoráskodást, a korrupciót, a hamissággal szerzett vagyont és az ezekhez hasonló dolgokat. Hiszen a (Biblia alapján nem igazolható) tisztítótűzben nem lesz büntetésük (szenvedésük), mert cédulájuk szerint azt az egyház elengedte.
Ezeknek az embereknek Luther nem is hirdethette a bűnbocsánatot, mert egyáltalán nem látott bennük bűnbánatot. Ők ugyanis magabiztosan felmutatták megvásárolt pápai búcsúcédulájukat. Luther azonban nagyon komolyan vette lelkigondozói feladatát és egyértelműen a Szentírás igéjével válaszolt nekik: „…ha meg nem tértek (egyes német fordításokban: meg nem bánjátok bűneiteket), ti is mindnyájan ugyanígy elvesztek” (Lk 13,3).

Luther tehát a lelkigondozói munkája során drámaian szembesült a búcsúcédulával való üzelmek félrevezető, kártékony hatásával.
Látta az emberek súlyos lelkiismereti zavarodottságát. Tapasztalta, hogy jóllehet, keresték azt a hitet, amely hordozhatná életüket, de bűnbánat és megtérés nélkül Isten előtt nem juthattak semmire. Prédikált is a szégyenletes búcsúcédula-üzletről, leveleket is írt a püspököknek; tűrte, hogy egyesek nevetségesnek tartják próbálkozásait, majd levelet írt Albrecht mainzi érseknek is, aki válaszra sem méltatta. Ezután döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé lép. A folytatást ismerjük: kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára.

Mi a tételek leglényegesebb mondanivalója? Az igazi bűnbánat nem üzlet (pénzzel nem szerezhető meg), hanem olyan belső, lelki folyamat, amely egész életünkön át tart (lásd a 95 tétel első tételét).

Ennek pedig személyes üzenete van számunkra is.
Kedves Olvasó, mi nyugtatja meg bűnbánatában (ha van)? Tapasztalja-e a Szentírás igazságát a bűnbánat kezelésében? Létezik-e ma bármilyen téves ajánlat, hamis megnyugtatás a bűnbánat kezelésére, a bűn elkenésére, mint volt régen a félrevezető búcsúcédula? Bizony, létezhet. Ám a hamis megoldások nem adhatnak hitbeli bizonyosságot. Mind csak önbecsapás. A bűnét őszintén megbánó és töredelmesen megvalló ember azonban megkapja Istentől a szabadulás örömét a bűnbocsánatban, és azzal együtt az üdvösség bizonyosságát is.
A fentiek alapján talán érzékelhető, miért lett a reformáció szíve-közepe éppen a megigazulásról szóló tanítás. Hiszen az a legdöntőbb, hogy megállhatok-e igazként Isten előtt! Igaznak tekint-e engem, vagy hitvány, gonosz, kárhozatra méltó embernek?

Ismeri-e, Testvérem, Isten megigazító kegyelmét? Elfogadta-e? Ez az ajándék nekünk ingyen van. Jézus Krisztusnak viszont drága volt: életébe került – a kereszten. „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen.” (1Pt 3,18a) A zsoltárszerző is a bűnbocsánat valódi forrására hívja fel a figyelmünket: „De nálad [Istennél] van a bocsánat, hogy féljenek téged!” (Zsolt 130,4)

Írta: Göllner Pál

Illusztráció: Wikipédia


(1) Friedrich Myconius (1490-1546), egykori ferences-rendi szerzetes, megismerve és elfogadva Luther gondolatait és a Szentírás igazságát, ellenzője lett a búcsúcédulával való kereskedésnek. Ezért a rend több ízben is megbüntette. 1524-ben sikerült megszabadulnia a szerzetesi életből. Majd a thüringiai Gotha városába hívták meg (evangélikus) prédikátornak.

Köszönjük, ha megosztja tartalmainkat. Kérjük, hogy ezt mindig a szerző és a forrás megjelölésével tegye!

Kommentek: Kérjük, hogy a hozzászólásoknál “ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe” (Fil 4,8)! Köszönjük!