turn-on

Az Isten igazsága veszélyes lehet annak, aki elutasítja, de annak is, aki egyetért vele. Az állítás első fele még érthető, de az utóbbi különösnek tűnhet. Az alábbiakban kifejtem, mit értek ezalatt.
Isten igazsága abszolút igazság. Nem ad helyet más „igazságnak”. Ide kapcsolható Jézus kijelentése is: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6). Aki hisz ebben, aki Isten igazságának birtokosa, hirdetője, az meg van győződve ennek az igazságnak a súlyáról, egyedülvalóságáról, örök érvényességéről. Ez önmagában igaz és helyes.
Akkor mi a veszély oka? Elsősorban nem az, hogy a mai „szabad” emberek elítélhetik az így gondolkodót. Hiszen – szerintük – az abszolút igazság kijelentése és képviselete káros a társadalom számára, mert kizár más igazságokat. Még Jézus se tegyen ilyen kijelentéseket – szerintük.

Ezzel szemben sokkal inkább az a veszély fenyeget, hogy az igazság emberi birtokosa (én, Te, mi) könnyen „elszáll”. Hiszen a „biztos vagyok benne”, a „csak ez helyes” felfogás és beszéd könnyen csap át türelmetlenségbe, kegyetlenségbe, zsarnokoskodásba.
Ha az általam képviselt igazságot nem fogadja el a másik ember, hamar kritizálhatom, megvethetem, elutasíthatom. Milyen indulat van a szívemben?! Belegondoltam-e, miért következhet az igazság birtoklásából zsarnoki indulat? Tapasztalhatom ezt egyéni életemben (felismerve önmagamban), de ismerős az egyháztörténetből is (pl. inkvizíció).
Mi lehet a megoldás? Jézus Krisztusnál találhatom meg. Ő a leghatározottabban elutasította az erőszakot. Pedig Ő nem csak birtokolta az igazságot, hanem maga volt az igazság. Jézus azonban nem esett a fent vázolt hibába. Az általa képviselt és hirdetett egyetlen jó utat nem erőszakolta senkire. Hatalma, angyalserege is volt, mégsem vette igénybe. Akkor sem, amikor igazsága „vesztésre állt”. Mert „országa nem e világból való” (Jn 18,36), így módszerei sem. Azt mondta, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű…” (Mt 11,29). Valóban nem fogható rá, hogy erőszakos, zsarnoki lett volna az abszolút, tehát isteni igazság valódi Megtestesítője. Az ellenség szeretetére is tanított. Hogyan követhetem Őt ezekben?
Milyen jó, hogy Jézus Krisztus nem a vitakultúrát fejlesztette. Tanúskodást kér tanítványaitól. Ha látszólag vereséget is szenvednék, Krisztus munkálkodik a Róla szóló bizonyságtétel által is.

Rá kell döbbennem, hogy a cél nem a másik legyőzése, hanem a megnyerése. Az első esetben én vagyok fontos, a másodiknál a felebarát.

Néha arra gondolok, milyen egyszerű volna a világ, ha nem volnának Krisztusnak ellenzői. A világ azonban pluralista: sokvallású. A keresztyének mégis abban reménykednek és azért tevékenykednek, hogy minél több ember ismerje meg az Üdvözítőt. A pluralitás nekik azért fájdalmas, mert sokan vannak azok, akik nem keresztyének és nem is akarnak azzá lenni. Mégis igénylik a pluralitást, mert az a vallásszabadság kifejezője. Nem léphetnek fel erőszakosan a pluralitással szemben. Bár övék az Isten igazsága.
Persze Isten gyermekei között is vannak viták. Az igazság részkérdései miatt is lehetnek ütközések. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy ezt hogyan kezelhetem?

Írta: Göllner Pál

Köszönjük, ha megosztja tartalmainkat. Kérjük, hogy ezt mindig a szerző és a forrás megjelölésével tegye!

Kommentek: Kérjük, hogy a hozzászólásoknál “ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe” (Fil 4,8)! Köszönjük!